...s a kertben jajongva tép le lombot és gyümölcsöt,
virágot szaggat éjjel a garázda.
Ezért, ha virágot szednél még - ma tedd!
Mert holnap reggel talán már hiába.
Ezzel az idézettel kezdtem a napot...mikor is? Igen, igen, régi időszámítás szerint ötkor. A gyermekek nem születnek időérzékkel...
Bálint György könyvében olvastam az idézetet és ebben a fél vagy inkább teljesen kómás állapotban valóban annyira fenyegetőnek éreztem, hogy azonnal megfogadtam a tanácsát. Csak megvártam amíg kivilágosodik. És amikor feljött a nap és olyan jellegzetes ősziesen arany fénnyel suttyant be az ablakon, akkor már éreztem, hogy ez egy nagyon jó nap lesz. Hogy nem egy szomorkás halottak napja előtti nap, esővel meg hideggel, hanem egy olyan nap amiből annyi energiát gyűjtenénk, hogy a paksi atomerőmű leállása esetén sem lennénk bajban. Nagy, buci, marhahúspogácsás házi hambit ebédeltünk a kertben raklapokon ücsörögve. Megmetszettem a fákat, a fiúk meg elégették őket az összegyűjtött levelekkel együtt. Leszedtem a megmaradt csilipaprikákat és összeszedtem a diót. Szétültettem a szabadföldben termett körömvirág kezdeményeimet. Egérkéket láttunk. Kávézgattunk. Virágokat gyűjtöttem és csokrot készítettem holnapra a temetőbe a nagyszüleimnek és apámnak. Emlékeztem. Szinte egész nap emlékeztem. Közben arra is gondoltam, hogy vajon a fiúk emlékezni fognak-e erre a nagyon szép, együtt töltött napra. (Vagy csak az a pillanat marad meg bennük, hogy ezen a napon verték össze egymást először úgy istenigazából :) Merthogy ma ez is kipipálódott.) Amikor mindenki együtt volt, mert délután megérkeztek a tesómék. Együtt voltunk mindannyian és a karácsonyi menüről beszélgettünk a vacsoraasztal mellett. Tökéletes nap volt. És a tökéletes nap szülte tökéletes csokrok holnap a helyükre kerülnek, odacseppentek a temetőbe valamit a mából. A szemkápráztató színek után, a lakásba bejőve még vakítóbb volt a virágba borult karácsonyi kaktuszom. Ezt még bimbós állapotában nem tudtam otthagyni a kertészetben, de a bimbókból úgy ítéltem rózsaszínű lesz a virága. Ehelyett gyönyörű hófehér lett azzal a csinos, ciklámenszínű kis seprűvel a közepén. Nem tudom levenni róla a szemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése