A vacsora szintúgy lényeges momentuma az életünknek. Fontos. Ezt (is) hoztam magammal. Nálunk sokminden nem volt rendben, de az étkezések, mint családi rituálék még abban az permanens lelkikatasztrófa-súlytotta övezetben is fontosak voltak. Ez az anyukám érdeme. És ő is hozta. Mi pedig adjuk tovább, azért a királynői többes, mert a tesóm is be van oltva :) Egyenlőre asztalcsapkodó férfiakat teremtettem, de reménykedem, hogy az ízek, az illatok, a textúrák amikkel találkoznak konyhán innen és túl, azok meghatározzák az ételhez és ezen keresztül a családhoz és a családi hagyományokhoz való hozzáállásukat. És persze, hogy lesz hozzá egy tűzrőlpattant menyecskéjük is, aki képes és egyben hajlandó ezeknek a sajátos - később majd csak rájuk jellemző -szokásoknak a kialakítására és életbentartására. Persze csak azután, hogy figyelmeztetem őket, hogy iszonyú anyós leszek :))) Mindenesetre ezt megalapozandó a mai családi szülinapon a legkisebb fiamat megajándékoztuk az első nagykésével és fából készült zöldségeivel :)) Mindenkinek ajánlom, aki nem ismeri, zseniális játék és órákon keresztül áhítattal rakosgatta és vagdosta őket, igaz a végére lett cékladicsom, pararépa és gombrika:))
De visszatérve a vacsihoz, igazából azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnék bármilyen zöldségszerűséget bejuttatni a Lázár fiam szervezetébe. Ő ugyanis nem hazudtolja meg férfi mivoltát és húst eszik hússal. Még a krémlevesek csúsznak, minden egyéb hiábavalóság. Utólag, be kell valljam, a számításom a célszemélynél arra vonatkozóan, hogy majd a színek sokasága felébreszti a kíváncsiságát, nem jött be. Kissé sem lohasztó azonban a végeredmény, mert a többiek, a permanens sáskák elvégezték a piszkos munkát helyette. Mire kettőt böfögött húsnélküliség felett érzett bánatában, addigra az én szivárványszínű vacsorám gyakorlatilag elfogyott. Én személy szerint - és ez nekem is újdonság - egyre jobban szeretem a húsnélküli napokat. Úgy érzem, hogy szó szerint jót tesznek és jól esnek azok a napok, amikor nem eszem semmilyen formában. Ráadásul ebben a menüben több olyan dolog is van, ami megfelelő pótléka lehet a húsoknak.
A sárgarépás sütemény receptje: kisebb adagot csináltam, mert igazán csak frissen finom
250 g kukoricaliszt
200 g sárgarépa
2 tk. szárított élesztő
2 ek. nagyon lágy teavaj
2,5 dl tej
1 csipet cukor
1 csipet só
Mivel a hozzávalóktól sokminden függ, pl. a lereszelt sárgarépa mennyire lédús, vagy a kukoricaliszt milyen fajta, ezért én a tejet apránként tettem hozzá. A lényeg, hogy a tészta olyan legyen, mint a nedvesebb homok. Éppenhogy összeálljon. Lisztet tálba szitálom, hozzáadom az élesztőt, sót, cukrot, majd a teavajat, a tej felét, aztán az összes sárgarépát és a végén még annyi tejet, amitől a megfelelő, nem folyós állagú tésztát megkapom. 180 fokos sütőben 12-15 percig sütöttem a kis 4-5 centi átmérőjű pogácsákat. Nem kell, hogy megbarnuljon.
A vöröslencsés tojáskrém receptje:
4 főtt tojás,
2-3 szál újhagyma,
2 ek. mustár,
25 dkg teavaj,
1 citrom héja és leve,
1 csokor petrezselyem,
1 kk. Worcester-szósz,
4-5 ek. vöröslencse megfőzve és lecsepegtetve,
só,
fehérbors
Ez amolyan mindentbele módon megy, kivéve, hogy a petrezselymet és az újhagyma zöld részét a végén keverem hozzá. Egyszerűen megfőzöm a tojást és a lencsét, aztán robotgépbe teszem az összes többi hozzávalóval, összekeverem és a végén hozzáadom a zöldeket.
A sárgarépás-füstöltsajtos szendvicskrém receptje:
500 g reszelt sárgarépa,
20 dkg reszelt füstöltsajt
2 tojásos hígabb házi majonéz
Minden összekever, só, bors és hűtő.
A sültpaprikával nincs túl sok dolga az embernek, de nagyon kell hozzá. Továbbra is a kápia a favoritom. Ja és a rukkola is elhagyhatatlan a katonák tetejéről, vagy éppen közepéről. Kellemes gyúrást, pepecselést, illatoktól való eltelést, kóstolgatást, sütögetést és evést kívánok hozzájuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése