Talán jobban tettem volna, ha nem említem meg két posttal ezelőtt, úgy a diós lekvárgolyó tájékán, hogy a gyerekek mit meg nem esznek, akár még rota idején is...hát nem tudjuk meg soha, hogy valóban ő volt-e, de az emlegetett szamárhoz nagyon hasonló dolog úgy éjjel fél egykor megjelent és úgy dózerolt át rajtunk, mint egy emésztőrendszeri minicunami. Rajtam csak az fogott ki, hogy egyedül voltam velük és egy Sívaszobor karmennyiségével kellett volna, hogy rendelkezzek. Még szerencse, hogy két illemhely van, de azt egy duplalépcső választja el egymástól. Valahogy elvergődtünk reggelig, aztán felmerült a kérdés, hogy hogyan tovább a reggeli kérdéskörében. Fura módon enni nem akartak, de éhségérzetet azt éreztek. Egy nagy kancsó gyógyteával csillapítottam le őket mikor bevillant a saját gyerekorvosom ilyen esetekben használatos intelme: ropi és kipezzzzzsegtetett coca-cola. Boltba menni lehetetlenség ilyen állapotú kölykökkel, nameg kicsit inkvizíció-szerű is lenne, bolti ropit pedig nem tartok itthon, úgyhogy adódott a feladat, hogy valami ehhez hasonlító dolgot villantsak elő. Van egy kártyás rendszerű ősrégi receptgyűjteményem, abban felleltem a tökéletes házi ropogtatnivalót. Csináltam belőle egy simát, egy mákosat és egy szezámmagosat, mert megérdemlem. A natúron marakodhatnak az egy méter alattiak, a többi a miénk és mi fűszeres joghurttal fogjuk megvacsorázni. Mondhatni, hogy mi már most előre diétázunk, mert tudjuk, hogy úgyis jön aminek jönnie kell. Az elmúlt öt évben még soha nem fordult elő az, hogy én megúsztam volna a vírusgazdák kéretlen ajándékait. A diétát azonban nem bánom, főként nem ebben a formában:))
hozzávalók:
200 g liszt
1 tojás
1 tk. só
1 tk. cukor
30 g olvasztott teavaj
1 dl tej
mák, szezámmag
A hozzávalókat gépi dagasztóspirállal teljesen homogénre gyúrtam és 1 órát letakarva állni hagytam. Aztán kinyújtottam, szép vékonyra, hogy jó ropogósra tudjon sülni, a tetejét bevizeztem, megszórtam a magokkal. Azokat a nyújtófával szépen belenyomtam. Háromszögeket vágtam belőle és 200 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütöttem. Mi öten vagyunk, nekünk a fent leírt adag kevés volt/van/lesz. Egy alkalommal elfogy, úgyhogy én már délután duplázni fogok biztos, ami biztos, de azért így írtam le, mert ezek az eredeti recept arányai. Formára nem egészen lettek olyanok, mint amire számítottam, mert megemelkedtek és belül üregesek lettek, de ez nekem kifejezetten jól jött a fűszeres joghurtba való mártogatás okán :)
most már jó!
VálaszTörlésLátogass meg, van számodra egy kis meglepetésem!
VálaszTörléswww.nemcsakkenyer.blogspot.com