Csak 4 hozzávaló 1. - márványsajtos-zöldborsós farfalle

Azért 1. mert ebből többet is meg fogok osztani. Volt egy ilyen címen futó műsor a tvpaprikán. Addig kedveltem is, amíg meg nem próbáltam elkészíteni az onnan lekörmölt recepteket. Egyszer sem lett ugyanaz a végeredmény, mint amit a két, nagyonamerikai szupermami elkészített. Az egészből a végén a cím maradt meg az agyamban, és ezt a játékot rendszeresen űzöm, de nem csak a kényszer teteti ezt velem, szeretem is az egyszerű, gyors, finom, egészséges és laktató ételeket. Ennél a példánynál tehát ne tessék valami különleges összetevőre, vagy az elkészítésben rejlő blikkfangra gondolni, véletlen sem azért osztom meg. Csak és kizárólag amiatt, mert biztos vannak még rajtam kívül olyanok, akik preferálják a meleg vacsorát és bármiféle okból kevés idejük van esténként. Nálam finoman szólva nagy a nyomás vacsoraügyileg (mamimikoreszüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüünk és cica van valami kaja????) Ezekre az esetekre ez az egyik favoritom. És most még bővelkedem az időben, de mi lesz velem, huhh a tenyerem már viszket is, amikor az ízletes, zsenge növényeim rabságában fogom eltölteni a délutánom nagyrészét? Természetesen szigorúan a szakdolgozatom írása után :)) Pont ma szemeztem a boltban a szépen felsorakoztatott vetőmagokkal és hát mit mondjak, forrt a vérem rendesen (igen, igen engem is aggaszt, már csak a baboskendő és a nylonotthonka hiányzik rólam). Számomra nincs annál békésebb, mint amikor a nyári estéken végigsétálok a konyhakertemben (ami idén szigorúan csak úgy nagyjából 60 nm-nyi terület lesz + a 13 gyümölcsfa, ami sokmindenre elegendő, csak jól kell megszervezni az ültetési tervet, de erről majd később), és beszerzem a vacsorahozzávalókat. Az illatosabbnál illatosabb fűszernövényeket, a friss salátákat, a paradicsomot, padlizsánt, stb. és pár perc alatt az asztalra teszek belőlük valamit mindenki megelégedésére. Nade térjünk vissza erre a házi fast food-ra, amit meg kívánok osztani Veletek.

hozzávalók:

ahány személy, annyi marék mini farfalle tészta (nálunk ez a szájméretek miatt egyáltalán nem mindegy, a nagy fajtára rá sem néznek, a kisebbiket pedig mind egy szálig betolják, magyarázatot nem várok erre a sorstól)

ugyanennyi zöldborsó

1 nagyobb marék kapor

3 nagy ek. márványsajtos vajkrém

1-2 gerezd fokhagyma

A tésztát megfelelő mennyiségű sós vízben megfőzöm, közben vajat teszek egy serpenyőbe és rádobom a kaprot, kicsit hagyom kioldódni az ízét, és mehet rá a borsó és csipet cukor. Kis lángon párolom, majd hozzáadom a vajkrémet, egy kis evőkanálnyit a tészta főzővízéből és így is párolom egy keveset. Végül hozzáöntöm a megfőtt tésztát. Óvatosan összeforgatom, hogy a masnik ne törjenek össze, rányomom a fokhagymákat, összerázom, sózom,  és kész. A kapor, a borsó és a márványsajt édeskés ízvilága nagyon jól megy egymáshoz. Mindezt felnőttekre átírva igazi nyári zsenge borsóból, rendes, karcos márványsajttal és tejszínnel...hmmmm, de itt most az aprónép igényeit is figyelembe kell vennem, és közülük csak egy preferálja a büdös sajtokat.

jah és majd elfelejtettem megemlékezni a 6évesemről, akinek elfelejtettük átadni az ajándékait :)) nem reklamált és este így is élete legboldogabb napjaként aposztrofálta az aznapot :)) ezek után azért leesett nekünk a tantusz és átadtuk neki...pedig még a tortái sem lettek kifogástalanok, sőt...az oviba szánt tortája középen megroggyant, ne kérdezzétek miért, az itthonra szánt pedig a kívánt bogárhátú forma helyett egy bottal is nehezen közlekedő vénséges vén katicabogár alakját vette fel. Finomnak azonban finom volt. Az ovistorta marcipános máktorta volt (a marcipánt a nyers mákos tésztába reszeltem bele és házilekvárral kentem meg középen, mert ugye a krém felejtős), fehér és tejcsokitetővel, az itthoni meg dióspiskótába töltött fehércsokis krém szamócákkal megtűzdelve, marcipánborítással.