Rozmaringos-diós kocka

Ez az egyik kísérletem a karácsony estére, még akkor is ha kinézetre egyenlőre nagyon furán néz ki. Egyszerűen nem bírtam kivárni a végét, hogy jól megdermedjen rajta minden. Azon melegében cincáltam viszonylagos kockákra, ahogy elkészültem vele. Emaitt úgy néz ki, mint egy falra hányt rozmaringos-diós kocka, de az íze - tudom mindenre ezt mondom, de hát ez valahol logikus is, érdekes lenne ha lehúznám a saját kreálmányaimat :) - elképesztően finom. A recept alapja egy "lajosmaris"diós kocka, de én túlságosan barnának találtam, úgyhogy úgy döntöttem, hogy az étcsokikalapját fehércsokira cserélem, amibe apróra vágott friss rozmaringot teszek. Egyszer már használtam ezt a kreációt egy másik sütinél, nálam abszolút befutó, körülbelül akkora premissza, mint a paradicsom-bazsalikom páros. Ezen túl pedig - hangulatom permanens negatív tartományban való tartózkodása miatt - tudatosan megaédesre szándékoztam készíteni, nameg így tisztelegtünk a maradék hó előtt. A süti nem vesztette el elkészítésének egyszerűségét, de ezzel a rozmaringos csavarral különlegessé vált és apró kis papírtálcákon szervírozva rendkívül látványos tud lenni a karácsonyi asztalon. És ez nálunk egyáltalán nem mindegy. A nővérem egy olimpikon megszállottságával készül az ünnepi menü-teríték-látvány kombóra. Ott minden úgy fog állni mint a cövek, megkomponálva, kitalálva, pásszintva színre-szagra egyaránt. Mi csak lesünk és vesszük az utasításokat, ki-ki elvállalja a megálmodott látványból és ízből a maga részét mígnem egyszercsak összeáll a kép. Célom befotózni a karácsonyi asztalt, hogy ízelítőt adjak a látványból (egy ideillő képzavarral élve). Még vacillálok, hogy a Calvados-os almatortát készítsem vagy a karácsonyi gesztenyetortát, utóbbi alkalomhoz illőbb, előbbi kicsit frissebb, gyümölcsösebb, amit egy kicsit közelebb áll hozzám. Annyi biztos csak, hogy ebből a sütiből mindenképpen lesz az asztalon:)

A recept:

200 g jó minőségú, minimum 70%-os étcsoki
200 g dió (fele ledarálva, fele késsel összedarabolva)
100 g finomliszt
őrölt fahéj és szegfűszeg
250 g vaj/margarin
6 tojás (szétválasztva)
200g cukor
csipet só

300 g fehércsoki
friss rozmaring apróra vágva
átpasszírozott szilvalekvár

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. Az étcsokit vízfürdőben felolvasztottam. Közben a diókat kétféleképpen előkészítettem és a liszttel meg a fűszerekkel összekevertem. A tojásokat kettéválasztottam, a sárgákat a héjban hagytam, a fehérjéket csipet sóval felvertem. A lágy vajat a cukorral és az egyenként hozzáadott sárgákkal habosra kevertem, végül a langyosra hűlt étcsokit is hozzáadtam. A diós lisztet és a felvert habot felváltva evőkanállal adtam hozzá az alap keverékhez és nem géppel, hanem fakanállal dolgoztam össze. Sütőpapírral bélelt, magas falú tepsibe öntöttem és középső bordamagasságon 30 percig sütöttem, megkentem a tetejét a lekvárral és pihenni hagytam. Addig a fehércsokit felolvasztottam, hozzákevertem a rozmaringot, egy csepp olajat, majd amikor langyosra hűlt, akkor bevontam vele a tetejét, felkockáztam és mindegyiknek a tetejére egy fél diót ültettem.