Éreztem, hogy sütöm kell valamit, de momentán kiütést kapok a mézeskalácstól. Nem keresgéltem sokáig, tulajdonképpen annyi kikötésem volt, hogy ne keksz legyen, és ne rendelkezzen domináns méz és fahéj ízzel. Még jó, hogy karácsony van mi? Ebben a receptben az fogott meg, hogy a cím szerint végre valahára nem kekszállagú. Már most mondom, hogy csalódtam, mert az. De őrületesen finom keksz, úgyhogy rögtön mindent meg is bocsájtottam neki. Az eszméletlen mennyiségű reszelt naracs-,és citromhéj és a gyömbér adja meg az egész süti karakterét, de ezek mögött ott kullog azért - engedélyemmel - a méz is. A legfinomabb akkor volt, amikor úgy öt percet pihent a sütés után. Kívülről ropogós volt, belülről pedig lágy és fűszeres. Most, hogy átvert és végül mégiscsak kekszruhát öltött, kicsit meg vagyok sértődve, de azért megeszem :) Elég fura állagú tészta kerekedett belőle, amikor az alapanyagokat összeházasítottam. Mint a legfinomabb szemű nedves homok. Könnyedén dolgoztak vele fiúk. Mondjuk a golyókészítési fázis kicsit elhúzódott, mert golyók helyett mindenféle nem klasszikus formák születtek, de én most ragaszkodtam a pogácsa elképzeléshez és szigorúan golyósítottam minden egyes darabot. Felesleges volt. Éljenek az alternatív elképzelések.
Hozzávalók:
35 dkg liszt
20 dkg porcukor
12 dkg teavaj
3 ek. hársméz
2 narancs reszelt héja
1 citrom reszelt héja és leve
1 tk. szódabikarbóna
3 tk. sütőpor
2 ek. őrölt gyömbér
1 tojás
A lisztet a sütőporral, a szódabikrabónával és a gyömbérrel átküldtem egy szitán. A vajat a mézzel mikróban teljesen felolvasztottam. A porcukrot is leszitáltam, hozzáadtam a citrom levét, a tojást és a vajas-mézes, kicsit langyos keveréket. Ehhez hozzáadtam a gyümölcsök lereszelt héját, majd az egészet összevegyítettem a szárazanyagokkal. A sütőt 160 fokra melegítettem elő. A keverékből a fent említett golyókat megformáltuk, egymástól olyan 2-3 centire a sütőpapíros tepsire tettem őket és mindegyiket lenyomtam, hogy laposak legyenek. Olyan 18-20 perc alatt lett tökéletes. A sütőben eltöltött ideje alatt egyszer szépen megdagad, aztán márványos lesz a felülete, aztán kicsit összeesik és aranybarnává válik. Akkor tökéletes. Még rendesen képlékeny amikor kikerül a sütőből, ezért kicsit állni kell hagyni, mielőtt mozdítható (ekkor mindenképpen érdemes egy három-négy darabot egy szuszra benyomni, mert verhetetlen).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése