Oldalak

2011. március 22., kedd

Körtés-mazsolás bukta



Mivel a múltkori úszásedzésről farkasokkal távoztam, úgy döntöttem, hogy nem teszem ki magam még egyszer annak a szörnyűséges negyed órának, amíg hazáig vagy a legközelebbi boltig eljutok velük. Vállalhatatlan hangnemben követeltek tőlem valami kaját, úgyhogy felkészülten érkezem a mai edzés végére. Beismerem, hogy nem gondoltam bele eléggé, pedig táplálkozhattam volna saját tapasztalataimból is, mert gyerekkoromban az úszásedzés után, az első utan a büféhez vezetett ahol bevágtam két dobostorta szeletet. Volt az az ominózus 4 tojás sárgája, ami a kudarccal végződő macaronfelhajtásból maradt. Ebből gyúrtam be ma reggel egy hihetetlen lágy kalácstésztát. Én mondom, nincs annál jobb, mint amikor az ember felnyitja a kelesztőtál tetejét, és majdhogynem kiszökik belőle az a hihetetlen szép, illatos, sima, lyukacsos házitészta. Gondolom én, hogy beteges, ahogy az ehhez való vonzódásomról írok, de nem tehetek róla, egyszerűen lenyűgöz. Általában az újragyúrást elvégzik a farkasok, ököllel. Leírhatatlan a különbség a kockaélesztő és a porélesztő használata között, bár utóbbit az elfoglalt háziasszonyok jobban tudják hasznosítani szerintem, mert ugyebár sokkal kevésbé hajlamos a tönkremenetelre. De én ma rendes élesztőt használtam, így majdnem pórázt kellett kötnöm a kalácstésztámra, nehogy elszaladjon a tálból. A klasszikus kalácsreceptet használtam. Annyit szoktam módosítani rajta, hogy egy lehelletnyivel több vajat használok hozzá, így kicsit lágyabb, és sokkal tovább marad rugalmas, nem szárad ki olyan hamar. Töltelékként valami frisset, gyümölcsöset képzeltem el bele, aminek persze némileg határt szab, hogy ha nagyon sok levet eresztő dologról van szó, az megöli a tésztát is. Így aztán párolt, mézes-körtés-mazsolás tölteléket kapott. Már túl vagyok két darabon, nem tudtam megvárni amíg kihűl. Remélem nem végzetes gyomorfájással érkezem majd az úszásedzésre, bár ha belógatom a fejenként egy darabot, vajmi kevessé fogja őket érdekelni szenvedő anyjuk :))

A tészta receptje ugyanaz, mint amit a gesztenyés-szilvalekváros kalácsnál használtam.

A töltelék receptje:

4 db kemény fajtájú körte
1 marék mazsola
1 ek. teavaj
150 g méz

A vajat és a mézet felmelegítettem, hozzáadtam a mazsolát, kicsit pároltam, majd ment hozzá a lereszelt körte. Addig pároltam, amíg a leve elfőtt. Hagytam kihűlni, majd a tésztát tenyérni kockákra vágtam a nyújtás után, beletöltöttem 1 ek. tölteléket. Először az oldalát hajtottam fel, majd feltekertem csigába. A tetejét megkentem tejjel és 180 fokos sütőben 30 perc alatt szép barnára sütöttem.

2 megjegyzés:

  1. Iszonyat guszta:)nagyon szép a kép:)

    VálaszTörlés
  2. tényleg az :) és melegen...porcukorral....mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm

    VálaszTörlés