Isteni önként vállalt feladatom volt ma :) körbefotóztam egy újszülött babát. Hát nekem ilyet nem szabadna csinálni, mert szeplőtelen fogantatok a végére...csodálatos alanyom volt. Végigaludta. Ha megsímogattam mosolygott, ha megbolygattam, lebiggyesztette a száját, de aludt :) Háromszor volt alkalmam ekkora méretben megcsodálni egy emberpalántát egészen közelről, minden irányból, beszívni az illatukat, összefonódni a pillantásukkal, belecsókolni a selymes talpacskákba, órákig nézni a grimaszkákat és hallgatni a kismacskás nyávogást. Az első hat héttel nem lehet betelni, de én azt gondoltam, hogy ez a végzetesen ösztönös dolog csak a sajátja megszületésekor önti el az embert. Hát nem... :) úgyhogy többé nem megyek a szomszédba, mert nekem az újszülött-tekintet a zsánerem... a receptet most nem osztom meg, mindenki tisztában van az elkészítés módjával, az összetétel meg úgyis egyfolytában változik :)) üdvözlünk Petike :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése