Keksz tahinivel

Bevallom a szezámpasztával hadilábon állok. Magát a szezámmagot nagyon szeretem, de a belőle készült olajos, kesernyés krémet annyira nem, talán a túlzott "súlyossága" miatt. Hozzáteszem rögtön, hogy összesen kétféle dologban találkoztam vele, a humuszban és egy pite jellegű süteményben, amit a Kísérleti konyha oldalán találtam, meg is csináltam, el is fogyott, de nem éreztem végzetes vonzerejét. Úgy két hete besokalltam az édességekből de mégis vágytam valamire, amit egy finom tea mellé el lehet ropogtatni, akkor találtam egy mogyoróvajas keksz receptet, amiben nemes egyszerűséggel lecseréltem a mogyoróvajat szezámpasztára. Nem sült el rosszul. Inkább édeskésnek hívnám, mint édesnek és most pont ez kellett nekem és nagyon jól érvényesül benne a pirított szezámmag. Egy részét eltettem egy kekszesdobozba, és csak a napokban vettem elő. Nagyon jót tett neki. Az állaga elég morzsálódós, de egy forró tea mellé hihetetlen finom, omlós és különleges ízű. Nézzétek el nekem a nagy képen látható becsillanást, azért merészeltem felhasználni ezt a képet, mert pont a tökéletlenségében rejlik a szépsége szerintem, olyan, mintha varázspor hullana rá éppen :)

a hozzávalók:

25 dkg puha vaj
10 dkg porcukor
1 kk. vaníliaaroma
25 dkg liszt
10 dkg kukoricaliszt
5 dkg kakaópor
1 csipet só
2 ek. pirított szezámmag
2 ek. szezámpaszta

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a vaníliaaromát és a szezámpasztát. A kétféle lisztet a kakaóval és a sóval összekevertem és a vajas krémhez adtam. Fura vizeshomok állaga lett. Golyót formáztam belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket és egy villával benyomtam a közepét. Nagyjából 20 percig sütöttem. Nem lehet egyből elfogyasztani mert közvetlenül a sütőből való kikerülés után még nagyon lágy.