Minden rosszban....

....van valami jó. A tavaszi nagyon csapadékos idő miatt totál beázott a szuterén, a borospince, a garázs egyszóval minden ami a föld alatt van. Ezért állandóan megy a szivattyú, ami locsolja az 1075 négyzetméternek minden centiméterét. Ha ezt normál csatornán beérkező vízből kellene megoldani...khm....hát becsapnánk egy két felest, hogy kibírjuk a számla látványát. Így azonban könnyedén belecsúszom a gumicsizmámba, igen, igen pontosan úgy, ahogy Hamupipőke az üvegcipellőbe és kétóránként áthelyezem a szórófejet. És miközben ezen tevékenységet végzem megcsodálom az újonnan érkezetteket. Ezek az újonnan érkezettek a paradicsomok és a zöld, hegyes, csípőspaprika, vagy nagyon divatos szóval a zöldchili. Előbbiek azok, akik miatt a zöldségeket hivatalosan is átneveztetném pirosságokra, hogy kellőképpen kifejezhessem hódolatom. Igaz a nyirkos időjárás őket is megnyírbálta, az első termések komoly aggodalomra adtak okot atekintetben, hogy miről maradunk le idén, ha nem tudunk belőle paradicsomszószt, szárított és olajban eltett paradicsomot, ivólevet, bolognai alapot és még vagy ezerféle dolgot eltenni télire. Nem beszélve a frissen szedett paradicsom felhasználásánek ezerféleszínűségéről. Számomra a paradicsom minden magasztos dolgot megtestesít. Egyszerűen tökéletes. Minden ízt magába fogadó és a sajátját bőkezűn osztogató, tökéletes formájú, már-már világmindenségre és békés anyaméhre emlékeztető, ha kell édes, ha kell savanykás, egy maréknyi egészség látványra és ízre egyaránt. Nem beszélve arról a megkapó véletlenszerűségről, hogy az oregánó, nagyjából ezzel egyidőben válik éretté arra, hogy levágjuk egész hajtásait és akár frissen, akár szárított formában megtartsuk kézfogójukat. Ha valamely egység örökké tart, hát ez biztosan azok közé fog tartozni:)
Több fajtát is ültettem, de egyenlőre még csak a rajnai törpék érnek. A koktélparadicsomokon is látom már a szőlőre emlékeztető, füzérszerű gyümölcskezdeményeket és a futóparadicsomok is befordultak már a célegyenesbe, utóbbiakat kicsit csúcsos végükkel, csepp formájú alakjukkal, kemény húsukkal és héjukkal kiválóan alkalmasak lesznek majd a tipikus nyári töltött zöldséges kaják elkészítésére.
Mivel a cukkini azóta is töretlenül hajt a legtöbbet termő címre, ezért a mai menübe ezt is mindenképpen bele kellett építenem. Nem tudom nektek milyen emlékeitek vannak a paradicsomlevesről, én a menzán fancsali fejjel üldögélő osztálytársaimra tisztán emlékszem, de be kell vallanom töredelmesen, hogy a betűlevest én már akkor is nagy élvezettel fogyasztottam, holott sem íze, se bűze nem volt :)Az én paradicsomlevesem (fent középen) elkészítésre és a hozzávalókat figyelembe véve mármár póriasnak mondható, ámde a végeredmény annál finomabb. Most leteszem a nagyesküt, hogy nem lesz olyan gyerek széles e világon, aki be ne falná az egészet egy ültő helyében. Már persze ha eljut a megkóstolásig :)És a legnagyszerűbb az egészben, hogy ehhez a leveshez fel lehet használni a már szottyadt, foltos, puha, friss fogyasztásra nem alkalmas példányokat, tehát a világon semmi nem vész kárba, ha paradicsomról van szó. Ergo minden rosszban van valami jó :)

Én - öttagú családunkat figyelembe véve - a következő mennyiségeket használom az elkészítéséhez:

- 6-7 nagyobb paradicsom
- 6 dl tyúkhúsleves
- 1,5 dl tejszín vagy zsíros tej
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 ek. vaj
- 1 csokor friss bazsalikom
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 2 db mozzarella sajt
- kevés olívaolaj

A paradicsomokat megmosom, a hajtásvégeket és a hibás, foltos részeket kivágom, majd felkockázom. A hagymát apróra vágom és a vajra dobom, de inkább csak párolom, nem szabad megpirulnia, mert akkor az egész levesen elhatalmasodik a pirított hagyma íze ahelyett, hogy a paradicsom dominálna. Amikor üvegesre párolódott, akkor rádobom a felkockázott paradicsomokat, egyet forralok rajta és hozzáadok egy kevés bazsalikomlevelet, sót, borsot és a fele húslevest. Ezzel hagyom gyöngyözve forrni úgy 20 percig. Közben a többi bazsalikomot, a fokhagymákkal, olívaolajjal és kevés tengeri sóval leturmixolom. A leveshez, a 20 perc letelte után hozzáadom a maradék alaplevet és a tejet vagy tejszínt és összeturmixolom. Ízlés és a paradicsom cukorfokának mértéke szerint egy picit lehet édesíteni. Frissen is nagyon finom, de a legfinomabb másnaposan. Amikor tálalom, akkor a mozzarella sajtból kis hajókat formázok, egyszerűen a tökvájóval egy mélyedést gyártok a sajtdarab közepébe és meglocsolom a bazsalikomos-fokhagymás olajjal. Egyszerűen leírhatatlanul selymes, ízes, pikáns.

A cukkini a főételbe került, amit köretként adtam egy zöldséges fasírt mellé az anyukám díjnyertes köményes krumplijával karöltve. Sütnivaló krumplit érdemes venni/termeszteni hozzá. Az elkészítése gyors és könnyű, és az eredmény egyáltalán nem a megszokott.

A szükséges hozzávalók:

- fél kiló darált sertéshús
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 húsos, friss sárgarépa
- só, bors
- 1 db tejbe áztatott zsemle

- 8-10 szem nagyobb újkrumpli
- római kömény, só, bors

- 1 kg cukkini
- 2,5 dl tej
- csokor petrezselyem
- 3 gerezd fokhagyma
- kevés vaj
- 100 g reszelt sajt
- só, bors

A krumplit meghámozom és vastag karikákra felszelem. Sima lábasban kevés olajra rádobom a mozsárral megtört római köményt, kicsit hagyom kipattogni, aztán mehet rá a krumpli, só, bors. Éppen csak addig sütöm, amíg lepirul az alja és addig folyamatosan forgatom. Mikor már vannak lepirult pörzsanyagok, akkor felöntöm éppencsak annyi vízzel, hogy ellepje és hagyom, hogy fedő alatt párolódjon tovább. Ha elfőtte a vizet, megnézem, hogy puha-e és ha igen, akkor újra lepirítom teljesen. A végén ráteszem a fedőt, hogy a párától a pörzsanyagok felpuhuljanak.

A cukkinit meghámozom, kockázom, sós vizet forralok neki és 10 percig blansírozom benne. Aztán kimerem, lecsepegtetem. Amíg csepeg, addig a vajat felhevítem, és felaprítom a fokhagymát és a petrezselymet. Amikor forró az olaj, rádobom a cukkinikockákat, pár percig sütöm és kevergetem, majd egyszerre hozzáadom a tejet, a fokhagymát és a petrezselymet. Megszórom borssal, beleteszem a reszelt sajt felét, majd cseréptálba öntöm és a maradék sajtot a tetejére szórom. 200 fokos sütőben 30 percig sütöm.

A húst a felaprított hagymával (szigorúan nyers állaptú, nem előpirított), a reszelt sárgarépával, a zsömlével, sóval, borssal összegyúrom. Egy jénai alját megolajozom, szórok rá zsemlemorzsát, ráültetem a gombóckákat, a tetejét is megszórom zsemlemorzsával és 40 percig sütöm 200 fokos sütőben.

Érdemes úgy ügyeskedni, hogy a húsgombóc és a cukkini egyszerre tudjon sülni. Így könnyedén tálalható melegen az étel. A húsgombócokat teljesen átitatja a hagymának a leve, sokkal ízesebb így, mint az előpirított változat. Igazi friss, nyári menü és a legjobb benne az, hogy mindenki megtalálja a kedvérevalót.

A következő részben a zöldchiliről és a fűszernövényekről lamentálunk majd :)