A gasztronómia iránti érdeklődésem nem ér véget a boltban vásárolt alapanyagoknál. Még akkor sem, ha totálbio, tökéletes, tisztánmagyar ésatöbbi. Nekem fontos, hogy általam lesz, fontos a hozzá vezető út, a fejlődés folyamata, a felfedezés öröme, a formák sokszínűsége és tökéletlensége, engem ez lenyűgöz. Mert a házi termesztésű zöldség és gyümölcs, szemben a boltival, általában tökéletlen :).
Emlékszem, gyerekkoromban, amikor pécsi nagyszüleim szőlőjében nyaraltam, mi voltunk a "pestilányok". Úgy öltöztünk, úgy beszéltünk, mint ők, sütött rólunk, hogy különbözünk a mecseki faluban élő gyerekektől. Arra is emlékszem, hogy volt bennem előítélet az ott lakókkal szemben. Ne kérdezd miből táplálkozott. Úgy láttam, hogy kevesebbek. Egy velem egykorú lány úgy kacsolta a szőlőt, úgy kapálta a sorokat, úgy hordta a vizet, úgy szedte a gazt mint egy gép. Meg sem állt. Nem értettem, hogy mi köti össze őket. Őt a földet és a teremtményt. Miért nem áll meg beszélgetni, vihogni, kergetőzni. Ma már tudom, illetve egészen pontosan csak most kezdem érteni. Hosszú az út na :)
Az előbb kimentem a kertbe, hogy cukkinivirágokat fényképezzek. Lehasaltam a fűbe, félrehajtottam óvatosan az óriási leveleket, nehogy a nedvektől duzzadó karokat letörjem és akkor egyszercsak szembejött velem, szinte előmászott a saját lábain, akkora volt mint egy kisebb tacskó, A cukkini. Így bizony nagybetűvel. Egy ideig hidegen méregettük egymást, (később meg majd melegen ajánlom őt kiscsaládomnak :)) de én nyertem, krémleves ide vagy oda, ez lereszelve a mélyhűtőbe kerül további felhasználásig. Fantáziadúsnak kell lenni, ha a háznál 4 férfi is lakik. Ők a nyershúson evulálódtak..
Kapros főzelék formájában a magasságos atyaúristen sem különbözteti meg a töktől. De ennek a nem minden ok nélkül ízetlennek, vagy óvatosabban fogalmazva semleges ízűnek nevezett méregzöld csodának azért vannak egyéb felhasználási módjai.
Reggelire zsenge sárgarépát és egy fél cukkinit lereszelek, kevés olívaolajon sóval, borssal lepirítom, erre borítom a saját felvert habjával dúsított tojássárgáját (amit keresztapámtól kaptam made by házityúk) és füstöltsajtot reszelek rá, ami megadja a karakterét az egésznek. Ha már lepény állagú, félbehajtom, így nagyon csinos látvány az íncsiklandó méregzöld, a halvány narancssárga és a napsárga a pörzsanyagokkal.
Őszintén szólva szerintem - kifejezetten semleges íze miatt - kiváló dúsításra, én szintén krémlevesekhez szoktam adni, csakúgy mint a krumplit szokás, de ez kicsit kevesebb kalóriát tartalmaz.
Ebédre, az unásig készített töltött cukkinihajó helyett egy csinos kis egybefasírtba szoktam belesütni, de sült húsok mellé, fokhagymás olívaolajba pácolva és kisütve, köretként is kiváló.
Felsorolásom rendkívül hiányos, - például bébiételek terén is kész vagyok helytállni, főként, hogy 8 hónapos unokaöcsém jelenleg nagyfogyasztó - és képekért ordít, mindkettőre ígéretet teszek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése