Csiga

Egy bődületes húsvéti csiga :) Ezzel vigasztaltam magamat, illetve magunkat a múlt heti gályarabságom miatt. Pedig jól kezdődött a hét, mert a diósdi Tavaszköszöntőn is volt alkalmam fotózni és most először igényesnek is találtam a felhozatalt, már ami a gasztronómiai jellegű és a házi készítésű dolgokat illeti. Arról nem beszélve, hogy sokkal kisebb energiákat fektettek a vurstlihangulat megteremtésére, egyszerűen igényességszaga volt a dolognak és még jól is szórakoztunk, mert a két nagyobb gyerek néptáncfellépése felért egy kész tragikomédiával.

 



  A nagyobbik még csak-csak tudta, hogy hogy cifrázza a párjával, de a kisebbik topogott, amikor tapsolni kellett volna, pörgött, amikor pörgetni kellett volna, és a bokáját csapkodta, ha csípőre kellett volna tennie a kezét. Viszont a végén állati szépen integetett levonulóban. Mint egy igazi világsztár. Meg is hajolt, pedig a többi gyerek szépen zakatolt lefelé a színpadról :)) Mikor kérdezte, hogy namamaimilyenvoltam, akkor nem volt szívem elmondani, hogy a színpad előttről úgy nézett ki, mint a nagyon balfék pier risár, a magas szőke férfi, felemás cipőben alacsony változata. Csak megsímogattam kicsit az üstökét és gratuláltam neki :)) Ezek után egy teljes hétre pártában maradtam három gyerekkel, tönkrement szivattyúval, amihez adalékként hozzátartozik, hogy 1075 nm-nyi kertet lát el vízzel, ezt kézi erővel kellett pótolni délután 6 és 7 között, az úszás, judo, néptánc vagy jóégtudja, milyen különórákról hullaként hazaállítva a feltüzelt óvodáskorúakkal. Mert, félreértés ne essék, a gyerek az úszáson nem fárad el, a judo-n nem fárad el, a néptáncon, amit még nézni is sok, nem fárad el, hanem felpörög és úgy kell 8-ra leszedálni egy kis citromfüves teával, hogy nyugodalmas legyen az este. Tegnap azonban megtért az uram, s ennek nameg magamnak örömére rittyentettem ezt a nagyon finom csigát, amiben a fehércsokin keresztül a juharszirupon át, a brandy-ben áztatott mazsoláig és citromhéjig, pirított, darált manduláig mindenféle van, mindez isteni édes kelt tésztába csomagolva. Az adagot, amit sütöttem 1 kg liszthez adom meg, mert holnap nagy húsvéti zabálást csapunk családilag és én oda is szánok belőle, de nyugodtan lehet felezni, úgy nagyjából két tepsire elegendő, nagyjából 10 cm átmérőjű csigára elegendő mennyiség lesz belőle.



hozzávalók:

1 kg finomliszt (még finomabb, ha ebből negyed kg rétesliszt, de nekem nem volt itthon)
0,5 l tej
80 g élesztő
20 dkg nagyon lágy teavaj
20 dkg cukor
2 tojás
2 nagy citrom reszelt héja
csipet só
15 dkg pirított, darált mandula
10 dkg beáztatott mazsola (én annyiv vízbe, amennyi ellepi + 1 ek. brandy-be áztattam)
1 tábla fehércsoki reszelve (tehát reszelésig mélyhűtőbe téve)
kevés juharszirup

Sütőt 180 fokra előmelegítem. Lisztet leszitálom. A tejet egy picit langyosítom, 1 ek. cukor és az élesztő megy bele. Addig a vaj háromnegyedét, a tojásokat, sót és a cukrot a liszthez adom, majd ha felfutott az élesztő, akkor azzal együtt egy szép, lágy kelttésztát gyúrok. Eddig másfél óráig kelesztettem, de ma az erkélyre tettem, ahol a napon egy óra alatt akkorára kelt, hogy kimászott a kelesztőtál tetején úgy, hogy ellőtte a fedele közepén lévő kupakot :) Olyan fél cm-esre nyújtom, bekenem a maradék vajjal, arra szórom egyenletesen a pirított mandulát, ráreszelem a fehércsokit, rádobom a lecsepegtetett mazsolát, meglocsolom juharsziruppal és ráreszelem 2 citrom héját is. Aztán feltekerem, 1 cm vastag szeleteket vágok, kicsit meglapogatom, és sütőpapírral bélelet tepsiben 20 perc alatt pirosra sül. Az illata leírhatatlan. Alig lehet kivárni, hogy kihűljön...

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok :)