Könnyen, gyorsan....khm...gyerekkel

Ez ugye itt komoly képzavar:) De én most rendkívül odaadó, rugalmas, bársonyos hangú és engedékeny anyuka vagyok. Több hónapnyi ridegtartás után végre újra a családom aktív részvevőjeként élem az életem, mint egy félig szabad ember, aki nem kutat szakirodalmat és dobál szét a lakásban teleírkált papírfecniket, aki nem ül állandóan a számítógép előtt és nem készít csak azért egy tálcára egy halom háztartási kekszet, meg diákcsemegét, hogy legalább egy óra csendet csaljon ki magának a napból. Dehát ilyen ez a szakdolgozatírás. Ám tegnap előtt este pontot tettem a végére. És már csak egy laza kis államvizsga van hátra, de azt már féllábon is. Szóval most törlesztek. Bármilyen kérést teljesítek, mármint sütitéren. Vagyis inkább édességtéren. Gyors egymásutánban például 3 dolgot is összedobtam, kettővel már régóta szemezek, a harmadik pedig (lsd. első kép) igazi kinder fast food. Akkor csinálom, ha semmi nincs itthon. Mert persze nyomon a süket dumát, hogy sóssal kezdünk, és aztán jön az édes, de persze én vagyok az első aki kényelmességből megszegi :) éljen a következetesség. Ám én most ezt is megengedem magamnak. Isteni a szabadság. Főleg ha van benne egy kis szabálysértés is :)
Szóval ez egy egyszerű csokis tejbegríz, aminek a tetején jó kis, cukros, ropogós, szárított banános műzlimorzsa van. Ez csak úgy besétál a szájba. Nincs könyörgés, nincs tányértörés. Nincs álmodozás és hosszú percekig könyökölés. Ez csak úgy sutty. Semmi furfang, negyed óra alatt elkészül. Tej, méz (kánaán :) )  1 tábla tejcsoki, tejbegríz és a tetejére a műzli. Isteni...

Még jó, hogy időközben megszabadultam úgy 8 kilótól is...Tekintettel a karácsony közeledtére és arra, hogy úgy 3-4 nagy doboznyi kekszet szoktam sütni, hogy majd biztos marad karácsony estére (de persze ez hiú ábránd), szóval én azt hiszem ledobtam mindazt, amit az ünnepekkor vissza kívánok hízni :) Ezt a csokis-túrós sütit már régen kiírtam egy blogból, de - ezúton elnézést - nem tudom melyikből. Bociszelet néven futott és az övé valóban szép tarkabarka volt, az én kis túrógombóckáim azonban eltávoztak a süti legaljára, úgyhogy csak akkor hívnám bocinak ha nagyzolni akarnék. Viszont finom volt. Az a sütitípus amit én szeretek. Egyszerű hozzávalók, semmi faxni, úgy tudnám megfogalmazni, hogy nem macaron :) Hoppá, vacsiidő, de nem hagyok recept nélkül egy olvasót sem, amint csend lesz a lakásban visszatérek. A receptben a legnagyszerűbb az, hogy csak parancsokat osztogatok. Az egyik számol, a másik kever, a harmadik néz, vele egyenlőre csak többen vagyunk.

Hozzávalók a tésztához:
4 tojás
11 ek. cukor
11 ek. étolaj
15 ek. tej
15 ek. liszt
2 ek. kakaópor
1 csomag sütőpor


Hozzávalók a túrós részhez:
50 dkg túró
2 ek. búzadara
1 tojás
15 dkg cukor
1 csomag vaníliáscukor (nehogy vaníliaesszenciát rakjatok bele, ez a süti nem érdemli meg :) )
1 citrom reszelt héja

A sárgát a cukorral habosra kevertetem!!! :) és hozzáadom a többi hozzávalót. A fehérjét felverem és óvatosan belekeverem (ezt nem bízom a véletlenre vagy a gyerekre, bár ez egy és ugyanaz). Papírral kibélelt, közepes nagyságú, magas falú tepsibe öntöm. A túrót kikevertetem a hozzávalókkal és kiskanál segítségével beleejtetem a kakaós tésztába. 170 fokon 25-30 perc alatt sült meg légkeveréssel, középre tolva. Kihűlve finomabb volt, mert összeállt kicsit a túrós része, nem volt annyira lágy.

A harmadik és egyben legjobb receptet holnap fogom megosztani, Rachel Allen-féle narancsos tortácska...phhha isteni!