Oldalak

2010. november 22., hétfő

Zumba és citrus


Ezt a végletesen melankólikus (és egyharmad gyerek arányban kólikus) őszi napot már reggel is csak két dologgal tudtam gondolatban elviselhetővé tenni. Esőben a kert kilőve, a szügyig sárban gázoló kisded gondolata a kávé ellenére rendkívül felizgatott, úgyhogy gyorsan el is hesegettem. Az már kevésbé volt zavaró látomás, mikor a fenti muffin képe alattomos zavarkeltő módon beszivárgott elmémbe, de mivel az utóbbi napok hedonista zabálással és megnövekedett számú édességkészítéssel teltek így ezzel egyenes arányban növekedni kezdett bennem a lelkiismeretfurdalás is, amit egy 45 perces cardio zumbával kívánok ellensúlyozni az elkövetkezendő egy órában. A párosítás egyébként tökéletes. Ez a zumba téma az emberben olyan mértékben szabadít fel boldogsághormonokat, hogy az elképesztő. Ha a gyerekek ébren vannak, akkor nagyon furcsán néznek rám, miközben őrjöngve salsázom, meg merengézek, olykor megpróbálnak beszállni is, de többnyire leesett állal csodálkoznak azon, hogy az anyukák is el tudják veszteni a józan eszüket. Leglább nem árulok zsákbamacskát. Három gyerek ide vagy oda, én lélekben még kamasz vagyok. Ha mentálisan nem is zavarnak, akkor megteszik fizikálisan. Amíg mások lábra szíjazható súlyokkal nehezítik a témát, addig nekem minden lábamra jut egy 12 kilónyi gyerek, aki megkísérel ráülni ide-oda topogó lábfejemre és állatira csodálkozik, hogy engem ez sem állít meg :)) Már csak azt kell eldöntenem, hogy mi legyen a sorrend. Először tömjem meg magam ezekkel az isteni muffinokkal és akkor lesz energiám végigtáncolni a 45 percet, vagy arra hivatkozva, hogy vannak még tartalékaim, nyomjam le a táncot és utána helyezzem magamhoz elég közel a sütistálat, hogy a jóleső fáradtságtól a kanapéhoz szegeződve mindenképp elérjem azokat. Harmadik megoldásként szerintem a süti-tánc-süti kombót fogom választani jusson is-maradjon is alapon. A receptet még egykoron Nigellától loptam, de átdolgoztam kissé saját ízlésemre. Mennyei finomság. Ajánlom figyelmetekbe:))

Hozzávalók:

75 g majdnem folyós teavaj
250 g finomliszt
75 g porcukor
2 tk. sütőpor
30 g őrölt mandula
1 dl zsíros tej
75g porcukor
1 dl frissen facsart narancslé és a gyümölcs frissen reszelt héja
0,5 dl frissen facsart citromlé és a gyümölcs frissen reszelt héja
1 tojás

A száraz hozzávalókat összeszitálom, a nedveseket összekeverem, majd a nedvesekhez adom hozzá kanalanként a lisztes keveréket és fakanállal keverem, mert a muffin akkor a legfinomabb, ha éppenhogycsak össze vannak dolgozva az alapanyagok. 12 dbos formába adagolom, 8-at teljesen megtöltök, 4-et pedig csak félig. 200 fokos előmelegített sütőben 20 percig sütöm. 10 percig állni hagyom. A tetejükre 1 citrom levét 4 ek porcukorral és 2 ek. őrölt pirított mandulával kikeverem és szépen bevonom vele őket. A laposabbakba kandírozott narancshéjakat nyomkodtam, a púpos muffinokra pedig narancshéjat reszeltem.

3 megjegyzés:

  1. Nna, legalább már tudom, hogy mi fán terem a muffin. Amiket eddig ettem, azok nagyok voltak és fojtósak. Nem lopták be magukat a szívembe.
    Hajrá zumbaaaaa!!!! :D

    VálaszTörlés
  2. :))))))))))) essszméletlen jó :)) azóta tánciskolát keresek elérhető távolságban :))

    a nagy muffintitok annyi, hogy nem szabad totál összekeverni a hozzávalókat, akkor lesz olyan morzsás-omlós!!

    VálaszTörlés
  3. jaja, ezt alátámasztom! Sokszor úgy csináltam a muffinokat, hogy rendesen jókislány módjára összekevertem a dolgokat. Valami sose stimmelt. Erre egyszer gondoltam hallgatok Nigellára, mégiscsak tud valaimt... Azóta sose keverem, csak összeforgatom gyorsan, és isssteni omlósak mindig :)

    VálaszTörlés