A korai sötétedésben...

...összesen két jó dolog van. Az egyik a korai vacsora - ami valljuk be egy olyan, főzni és enni szerető, de három gyerek mellett viszonylag kevés célzott testmegmozgatási lehetőséghez jutó házirobotnak/néninek/sárkánynak/istennőnek (kiki válasszon igényei szerint), mint amilyen én vagyok nem hátrány - a másik pedig a mécsesgyújtás. Utóbbit megszállottan és megszámolatlan égetem a lakás különböző pontjain, mert varázslatosnak tartom a belőlük áradó vígasztalóan meleg hangulatot. Csepp kis lobogó tüzek, otthonillaú táncoló lángocskák. A legközönségesebb esős hétköznapot is képesek átmelegíteni akár visszamenőleg is. Sőt, már-már perverz módon én éjszaka is gyújtok egyet, szigorúan a sókristályba tehetőt, hogy nehogy a nagy mécsesimádatom botrányba fulladjon egy házleégéssel, mert egyszer valahol azt olvastam, hogy ez távol tartja a világok között eltévelyedőket, bolyongókat és vissztérőket. Nem vagyok egy ezoterika, de jólesik a tudat, hogy egy olyan kiszolgáltatott és öntudatlan állapotban, mint az alvás, ilyen erős bástyák védelmeznek :)

Tegnap este, egy ilyen mécsesfélhomályos merengésben a receptjeimet szortíroztam, rendezgettem, szelektáltam. Kénytelen voltam, mert lassan kifolynak a különböző összefirkált cetlik a polcról és a füzeteimből. Megrögzött jegyzetelő vagyok, igen, volt már, hogy odáig vetemedtem, hogy egy receptet, csak azért, hogy meglegyen gyorsírással firkáltam le magamnak, mert nem találtam tollat és így lecsúsztam az elejéről. A kezembe akadt néhány, számomra rendkívül értékes papírdarab, amire még a dédnagymamám csodásan cirkalmas kézírásával vannak feljegyezve általa kedvelt finomságok. A baj csak az, hogy ceruzával írta, így néhány helyen már olyan halvány, hogy alig lehet elolvasni. Találtam közötte egy angol citromkrém elnevezésűt, ami felkeltette az érdeklődésem, de kénytelen voltam improvizálni vele kapcsolatban a foghíjjak miatt. Ez adta a mai desszertötletet. Főleg, hogy vajas kekszet sem kellett sütnöm hozzá, mert van itthon egy isteni fajta, ami a képen is látható. A krém egy részébe az általa leírtakon kívül citromfüvet és zselatint is tettem és most szilikonformákba öntve pihen a hűtőben kíváncsi vagyok mi lesz belőle.

Itt a zselatinos végeredmény:) nagyon finom, mindkét formában. A felhasználás mikéntjét szerintem nálunk az fogja meghatározni, hogy a fiúknak könnyebb lesz kanállal enni a keksz mellé, nekünk viszont jobban tetszik a tortásított változat, sőt sokféleképpen ünnepivé tehető!!



Ma reggel pedig egy mély sóhaj közepette felhasználtam az utolsó zacskót nyáron termett zöldborsómat is a mélyhűtőből. Igazából szinte meglepetés volt, mert azt hittem már nincs több, de az én mélyhűtőm, pusztán a feledékenységem és a rendetlenségem miatt mindig úgy néz ki, hogy az ember úgy érzi, itt akár egy Boeing 747-es is simán megbújhat. A kedvenc változatomat főztem, a sok petrezselymes, kicsit édes, tejszíneset parmezános-szerecsendiós vajgaluskával. Egyszerű, gyors és verhetetlenül finom. 



Az angol citromkrém receptje:

1 liter zsíros tejföl
2 zacskó Dr. Oetker Zseltain Fix
2 biocitrom leve és héja
12 deka porcukor
5 dkg kockacukor
1 rúd indiai citromfű

A tejfölt lecsepegtettem egy pelenkában fellógatva. Mikor lecsepegett beletettem a robotgépbe. Lereszeltem a citrom héját, kinyomtam a levét és a kockacukorral együtt a tejfölhöz adva keverni kezdtem. A zseltaint a porcukorhoz tettem és folyamatosan adagoltam a krémhez, amit géppel legalább negyed óráig kevertem. Őszintén szólva se a kockacukor létét nem tudom megmagyarázni, sem pedig azt, hogy miért javasolt ilyen sokáig keverni, de betartottam az előírást :) a végén beletettem a citromfüvet, jah igen, én késes robotgépben kevertem ki a kockacukor miatti aggodalmam okán. Aztán erre az általam nagyon favorizált kekszágyra fektettem egy kerek szilikonformába és szépen megdermesztettem a hűtőben.

A kedvenc zöldborsólevesem receptje:

250 g zöldborsó
1 ek. teavaj
1 nagy marék friss zöldpetrezselyem
0,5 l húsleves
0,5 l zsíros tej 1 púpozott ek. étkezési keményítővel csomómentesre elkeverve
2 ek. barnacukor
csipet só, bors

A vajgaluskához:

1 ek. teavaj
1 egész tojás
annyi liszt, amitől galuska állagú lesz
2 ek. parmezán
frissen reszelt szerecsendió
nagyobb csipet só és kevés bors


A teavajat felforrósítom és rádobom a barnacukrot kicsit karamellizálódni, aztán mehet a petrezselyem, egy keverésnyit pirítom és hozzáadom a zöldborsót. Picike vizet öntök rá és párolni kezdem. 5 perc után felöntöm először a húslevessel, majd amikor az is felforrósodott, akkor besűrítem a keményítős tejjel, sózom, borsozom és még 10 percig hagyom főni. (hangsúlyozom az időintervallumok valóban zsenge, saját termesztésű zöldborsóra vonatkoznak, a zacskósat addig kell főzni nyilván míg puha nem lesz). A vajgaluskához a vajat összekeverem a tojással és kanalanként adagolom hozzá a lisztet. Amikor eléri a kellő állagot, akkor beleteszem a fűszereket és a lassan forró levesbe szaggatom. Gyorsan kifő, úgyhogy ezzel már csak egyet hagyom rottyanni és lezárom alatta a lángot. Fedő alatt hagyom még egy 10 percig.