Rügypattanó

                                   

Nem egészen akartam ma hinni a szememnek, amikor ma hazaértem. Tegnap ennek még se híre, se hamva nem volt :) a mellette lévő két másik, pontosan ugyanilyen mandulafa még bőszen ébredezik, vaskos, duzzadó rügyecskéket növeszt, amik talán kissé meg vannak repedve, kacéran kivillantva a halvány rózsaszínnek tűnő, aztán hófehér ruhát öltő ékszernyi virágait, ez a kis középső meg rendetlenkedik :) mindig a középsőkkel van a legtöbb meló, ez az én tapasztalatom, amit ezek szerint a mandulagyerek is alátámaszt. Számomra ő az igazi tavaszhírnök. Neki hiszem el a legjobban. Az ő látványa ébreszti a legtöbb emléket, az ő illata okozza a legzúzósabb dezsavüket, az ő szépsége ami a legjobban elvarázsol. Azért persze vannak még páran. Ma megjelentek a csodás kis ibolyák, a sárfányok és kipattant az aranyvessző (ami nem keverendő össze az aranyesővel).  

Ez a négy kis növény sokkal szerényebb, mint a nagyképű, önnön szépségének tökéletesen tudatában lévő mandulavirág. Csak a színük árulja el őket, nem harsánykodnak, halkan szólongatnak csak, biztosítanak arról, hogy tényleg tavasz van, aztán naplementekor szerényen elbújnak éjszakára. Az ibolyából rengeteg van, fehér halványkék, halványlila és sötétlila színben pompáznak. A hihetetlen halványsárga (fiúk szerint pisisárga) kankalinom sem tétlenkedik. Jót tett neki a tavalyi szétosztás. Most hat maroknyi csokor virít a sziklakertben.

Ergo szinte tobzódom vizuálisan. A látványuk még a vasárnapi hidegfrontot is elfeledteti velem. Ha jobban belegondolok, akkor tiszta szerencse, hogy jön az eső, legalább a télen porhanyósra fagyott, jól felásott és betrágyázott földem is megkapja a magáét, és sokkal könnyebb lesz a hétvégi paradicsompalánta-ültetés. A Lidlben remek kis fóliasátrat vettem, szóval mondhatni, hogy all inclusive ellátással várom az első palántákat.

Addig is, míg ki nem élem ültetős perverzióimat, az ablakban növesztem a kihagyhatatlan kerti zsázsát, ami ez esetben ablaki zsázsa. Több szempontból kihagyhatatlan teremtés, akarom mondani termés. A tél után mindenünk valami frissre vágyik. A szervezetünk, az ízlelőbimbóink, a szemünk. A kis magokat vizes papírtörlőre szórva és folyamatosan nedvesen tartva 3-4 nap alatt hozzájuthatunk egy nagyon finom salátalapanyaghoz, vagy éppen szendvicsbetéthez. Az íze fenomenális, akár a retek, a torma és a mustár közös gyermeke is lehetne. Roppanós, erős és vitamindús. A fiúknak a pulykasonka alá szoktam rejteni, mert csak egyetlen olyan gyerekünk van, aki elvetemült a zöldségek tekintetében, neki bármit be lehet adni, a többeknél ilyen és hasonló fortélyokat kell alkalmazni :) Semmiképpen se hagyjátok ki, színtiszta életerő.