Gnocchi így, gnocchi úgy

Na mit szóltok? Ilyen is nagyon régen volt, hogy november végén leesett volna az első hó. Én örülök neki, bár a beláthatatlan következményeitől, amik a lakás előszobájában realizálódnak, na attól szívesen megkímélném magam. Meg attól is amik a totálvizes ruhájú és csontig átfázott gyerekben realizálódnak. Ennek következtében hétvégén nagyüzemben gyártottam a kakukkfűteát akácmézzel. Nem mondom ezt a részét egyébként élveztem, elképesztő finom tea.

 Ez a mai kaja - annak ellenére, hogy minden volt hozzá, sőt mi több félkészen volt hozzá, mert pld. a pulykasült fele ott csücsült a hűtőben tehát csak a körettel kellett volna foglalkoznom - sehogy sem akart összejönni. Már több napja gnocchival álmodok, olyan régen csináltam. Pénteken vendégeim voltak (hát messze nem azt tálaltam, amit korábban említettem, mert nem bírtam magammal :) ) és a salátából kifelejtettem a lényeget, egy szép nagy adag sült kápia paprikát. Össze is állt a kép az agyamban, hogy a kedvenc gnocchi-társításomon, a ropogósra sült zsályalevéllel és pirított fokhagymagerezdekkel tálalt változaton kívül még milyet készítsek. Ám a tészta másképp rendelkezett, pedig a golyók elkészítéséig minden a terv szerint haladt. Amíg az első adag szépen dorombolt a forróvízben, addig meg is pirítottam a zsályaleveleket és a fokhagymát. A megfelelő hatás érdekében egy teflonserpenyőben margarin és olívaolaj keverékén lassú tűzön pirítom és a fokhagymagerezdeket közben folyamatosan forgatom. Így a levelek olyanok lesznek mint egy harapásnyi fűszerropi. Eszméletlen. Namármost erre kellett volna az első adag főtt gnocchigolyóbist rápakolni, dehát azok úgy estek széjjel, hogy nem volt öröm nézni. Vagy a krumpli volt rossz (bevallom e téren nem voltam körültekintő, egy háló alján kallódó 4-5 darabot hoztam fel a spájzból különösebb átvizsgálás nélkül a fajtát illetően) vagy kevés lisztet adtam hozzá, de heroikus küzdelmet folytattam annak érdekében, hogy legalább néhány egyben maradjon. Mindeközben olyan kalandjaim voltak, mint a két éves gyermek torkának első találkozása egy lopott, egész csípőspaprikával. Háááát...egy fulladozó, gyomorból károgó vajrú, egy tüzet okádó, nagyon öreg sárkány és egy breaktáncos kémcsőbe tétele és erős összerázása lenne képes reprodukálni ugyanazt a látványt, amit a gyerek produkált. Ennek következtében a második adag tészta szanaszét főtt, de azértis megmentettem. Leszűrtem, kicsit hagytam darvadozni, hűlni, és amik egybenmaradtak, azokat megbüntettem az időközben elkészült sült és csípőspaprikás, bazsalikomleveles masszázzsal, végül néhány csepp tejszínnel és reszelt sajttal még a sütőben is reguláztam rajta. Mire elkészültem, addigra a langyos tejes öblögetéssel megtámogatott gyermek is jobban lett. Ő szegény nagy óvatossággal kóstolgatta a zsályás változatot és a színe miatt (piros volt ugyanis, paradicsomos egybesütés okán) hozzá sem ért a pulykasülthöz. Gondolom a szín mostantól ugyanúgy fog hatni rá, mint a bikákra, azonnal dühbe és tűzben jön tőle:) majd figyelmeztetek minden leendő "áldozatot", hogy az első grandevúra legkisebb fiammal semmiképp se vegyen piros koktélruhát. :))

A pontos recepteket teljességgel felesleges leírnom. Én cirka egy kilónyi krumplihoz olyan 5 púpos ek. lisztet tettem, de nem volt elég. Most találtam egy félhivatalos adatot egy kiló lisztes krumplihoz 25 deka lisztet ír, amit Vera barátnőm is alátámasztott saját konyhájában használatos mennyiségként. 1 db tojással gyúrtam össze a lisztet és a krumplit.

A kész tészta egyik felét a viszonylag sok zsiradékban megpirított fokhagymás-zsályás cucchoz adtam, a másik feléhez meg előre megsütött paprikát (héja nélkül) csíkokra vágtam, hozzáadtam a kimagozott chilit és a bazsalikomlevelet és kevés olajjal, tejszínnel és sajttal összesütöttem.

Kukoricakrémleves

Ma együtt kajáltunk a madarakkal. Ők is kukoricát kaptak meg mi is. Illetve egészen pontosan ők még kaptak mellé kölest, szotyit és pirítatlan mogyorót. Az igazi gourmandok a mátyásmadarak. Ők lefölözik a mogyorót, és elkergetik a galambokat. Aztán, mikor végeztek, akkor jönnek a galambok, akik megeszik a kukoricát és közben elkergetik a feketerigókat. Akik viszont megeszik a kölest és közben elkergetik a széncinkéket. Úgyhogy nekik kitaláltam a méhviasszal összegyurmázott magokat, hogy mindenki megkapja ami neki jár, cserébe majd tavasszal irdatlan mennyiségben fogják fogyasztani a kártevőket. Szóval ez a leves a szakácskönyveim egyik legnagyobb anomáliája, ugyanis a karcsúsító, tavaszias jellegű ételek között említik...khm...hát ha ezt én esténként magamba injektálnám, akkor zumba ide, zumba oda, növesztenék magamra nem levehető szkafandert nagyon gyorsan. Egyszóval eszembe sem jutna se vacsorára, sem pedig tavasszal ilyet készíteni, amikor a kertben már frissen szedhető a retek, a saláta, a zöldhagyma és spenót. Most azonban, hogy megérkezett az igazán cidri idő, nagyon is jólesik ebédre egy meleg burgonyás kukoricakrémleves, friss metélőhagymával és krutonnal. Ráadásul a fényevőnek is bejön. És még kis mennyiségben is elég kalóriát tartalmaz ahhoz, hogy a delikvens ne fogyjon el teljesen. Igazán laktató étel. Mondanom sem kell, hogy a bolti fagyasztott vagy konzerv kukoricából készített változat össze sem hasonlítható azzal, amit nyáron a piacon vettem (még tejes állapotában) és magam fagyasztottam le. Mivel annak már se híre se hamva, ezért én most konzerv kukoricát használtam hozzá. Ha az ember két perc alatt átpasszírozza egy szűrőn, akkor a legkisebbek is bátran elfogyaszthatják, mert akkor igazán krémes lesz és nem marad benne a kukorica kemény héja, bár én mindenképpen egy éves kor felett ajánlanám a tej és a joghurt miatt. A generációk közötti különbség most biztos azt mondatná nagymamámmal, hogy kislányom ezzel a disznókat etettük :)) de én mindenkit bíztatok a kipróbálásra. Nem különleges, nem pikáns, nincs benne semmi extrém, egyszerűen csak finom és kalóriadús:)

A hozzávalók:

1 kukoricakonzerv
2 kisebb vagy 1 nagy burgonya
1 nagy vöröshagyma
1 fokhagyma
1 babérlevél
1 liter zsírdús tej
4-5 ek. joghurt
só,bors

Az összes hozzávalót együtt felteszem főni, úgy, hogy a hagymát és a burgonyát apróra vágom, és amikor jól megpuhult (cca. 20 perc közepes lángon) akkor kiveszem a babérlevelet és az egészet összeturmixolom botmixerrel, aztán szűrőn át passzírozom és a végén hozzáadom a meghagyott egész kukoricaszemeket, még egyet melegítek rajta és a metélőhagymát a tálaláskor teszem a tetejére.

Húszperces vajaszsömle

Fura, hogy nálunk minden húsz perc mi? :)) felmerül a kérdés, hogy igazat mondok-e, de talán ez motivál majd legjobban a kipróbálásra minden kétkedőt. Ezt a zsömit egyszer már megsütöttem és fel is tettem, de úgy érzem, hogy nem kapott megfelelően nagy hangsúlyt a fotón, ráadásul a Segítsüti licit napján tettem fel, amikor meg egyáltalán nem az volt a fontos, hogy én mit sütök. A recept tehát itt megtalálható. Reggelihez, teához, kakaóhoz, vajjal és felvágottal, vagy vajjal és lekvárral, melegen vagy hidegen de még aznap, vagy éppen avokádókrémmel, kőrözöttel, vagy fokhagymás görögjoghurttal, egyszóval bármivel isteni, azon túl, hogy rettentő hamar el lehet készíteni. Az alapanyagok összegyúrása nemesen egyszerű, a tészta könnyen kezelhető, és ezerféleképpen variálható, friss metélőhagymával vagy éppen citromborssal egy jó kis tonhalkrémhez. Az íze engem kicsit a korpovit kekszére emlékeztet. Mindenképpen valami krém vagy joghurt mellé szoktam készíteni, mert sűrű állagú tészta. Ha egy kicsi sajtot szórnék a tetejére még pogácsaként is megállná a helyét. Mindenképpen érdemes vele kísérletezni. A gyerekek kifejezetten imádják, pont gyerkőckézbe való méret, ha egy sima vizespohárral szaggatom ki. Legutóbb panírozott hallal és káposztasalátával kínáltam és pénteken vendégeim lesznek vacsorára, úgyhogy ebből fogok tükörtojásos miniburgereket készíteni ropogósra pirított szalonnacsíkokkal, paradicsommal és fetával. Kötényre fel :))

Zumba és citrus

Ezt a végletesen melankólikus (és egyharmad gyerek arányban kólikus) őszi napot már reggel is csak két dologgal tudtam gondolatban elviselhetővé tenni. Esőben a kert kilőve, a szügyig sárban gázoló kisded gondolata a kávé ellenére rendkívül felizgatott, úgyhogy gyorsan el is hesegettem. Az már kevésbé volt zavaró látomás, mikor a fenti muffin képe alattomos zavarkeltő módon beszivárgott elmémbe, de mivel az utóbbi napok hedonista zabálással és megnövekedett számú édességkészítéssel teltek így ezzel egyenes arányban növekedni kezdett bennem a lelkiismeretfurdalás is, amit egy 45 perces cardio zumbával kívánok ellensúlyozni az elkövetkezendő egy órában. A párosítás egyébként tökéletes. Ez a zumba téma az emberben olyan mértékben szabadít fel boldogsághormonokat, hogy az elképesztő. Ha a gyerekek ébren vannak, akkor nagyon furcsán néznek rám, miközben őrjöngve salsázom, meg merengézek, olykor megpróbálnak beszállni is, de többnyire leesett állal csodálkoznak azon, hogy az anyukák is el tudják veszteni a józan eszüket. Leglább nem árulok zsákbamacskát. Három gyerek ide vagy oda, én lélekben még kamasz vagyok. Ha mentálisan nem is zavarnak, akkor megteszik fizikálisan. Amíg mások lábra szíjazható súlyokkal nehezítik a témát, addig nekem minden lábamra jut egy 12 kilónyi gyerek, aki megkísérel ráülni ide-oda topogó lábfejemre és állatira csodálkozik, hogy engem ez sem állít meg :)) Már csak azt kell eldöntenem, hogy mi legyen a sorrend. Először tömjem meg magam ezekkel az isteni muffinokkal és akkor lesz energiám végigtáncolni a 45 percet, vagy arra hivatkozva, hogy vannak még tartalékaim, nyomjam le a táncot és utána helyezzem magamhoz elég közel a sütistálat, hogy a jóleső fáradtságtól a kanapéhoz szegeződve mindenképp elérjem azokat. Harmadik megoldásként szerintem a süti-tánc-süti kombót fogom választani jusson is-maradjon is alapon. A receptet még egykoron Nigellától loptam, de átdolgoztam kissé saját ízlésemre. Mennyei finomság. Ajánlom figyelmetekbe:))

Hozzávalók:

75 g majdnem folyós teavaj
250 g finomliszt
75 g porcukor
2 tk. sütőpor
30 g őrölt mandula
1 dl zsíros tej
75g porcukor
1 dl frissen facsart narancslé és a gyümölcs frissen reszelt héja
0,5 dl frissen facsart citromlé és a gyümölcs frissen reszelt héja
1 tojás

A száraz hozzávalókat összeszitálom, a nedveseket összekeverem, majd a nedvesekhez adom hozzá kanalanként a lisztes keveréket és fakanállal keverem, mert a muffin akkor a legfinomabb, ha éppenhogycsak össze vannak dolgozva az alapanyagok. 12 dbos formába adagolom, 8-at teljesen megtöltök, 4-et pedig csak félig. 200 fokos előmelegített sütőben 20 percig sütöm. 10 percig állni hagyom. A tetejükre 1 citrom levét 4 ek porcukorral és 2 ek. őrölt pirított mandulával kikeverem és szépen bevonom vele őket. A laposabbakba kandírozott narancshéjakat nyomkodtam, a púpos muffinokra pedig narancshéjat reszeltem.

Könnyű narancsos csokikrém

Amikor hazafelé autóztam az agyilag rendkívül tikkasztó SPSS óráról, igazán szívmelengető látványban volt részem, ahogy a lemenő nap megfestette az égboltot. Eszembe juttatta nagymamám édes kis lódítását arról, hogy az ég alja kizárólag akkor és csak akkor ennyire narancssárga, mikor az angyalkák sütik a szaloncukrot. A történet több ponton is hibádzik, én azonban mégis elhittem minden szavát. Annak ellenére, hogy egy évben, karácsonytól karácsonyig minimum 365 naplemente van és sok esetben ugyanilyen színű az ég alja :) Meg annak ellenére is, hogy a szaloncukor viszonylag nehezen süthető. A gyermeki agy kreativitása és a gyermeki lélek csordultig telt bizalma összekeveredve végtelen hitet eredményez a mesékkel szemben. Egy szó mint száz azonnal karácsonyi hangulatba kerültem. Másodpercek alatt. Azon kezdtem el morfondírozni, hogy ezt a hirtelen generálódott hangulatot hogyan ültethetném át a gyakorlatba annak ellenére, hogy ettől a bizonyos karácsonyi hangulattól még úgy 5-6 hétre vagyunk. Végigzongorázva a kellékeket, a rendelkezésre álló alapanyagok egy narancsos csokikrém formájában manifesztálódtak a már kicsit sem gyermeki agyamban. Még soha nem csináltam csokikrémet, úgyhogy fogalmam sincs, hogy hasonlít-e az enyém bármihez is, mindenesetre az én preferenciáim megfelelően jellemzik, gyors, egyszerű és finom. A sors csúnya fintora, hogy mire elkészültem vele, addigra rámtört a gyermekektől örökölt óvodai gyomorforgató baktériumkoktél és közel álltam ahhoz, kidobjam a taccsot, de ez mit sem von le az értékéből, 5 tanúm is van rá :) az én pohárdesszertem így holnapig a hűtőben csücsül :)

Hozzávalók:

a csokis krémhez:

1 db Alnatura gluténmentes csokipuding
2,5 dl frissen facsart narancslé
2,5 dl zsíros tej
4 púpozott ek. melaszos, lágy barnacukor
az összes kifacsart narancs reszelt héja
1 tk. őrölt szegfűszeg
150 g étcsoki

A fehér túrós krémhez:

250 g lágy krémes natúr túró (amit a Lidl-ben lehet kapni fél kilós kiszerelésben, teljesen sima állagú és én nagyon szeretem, de ha ez nincsen, akkor lecsepegtetett tejföl vagy mascarpone is tökéletesen megteszi)
1 rúd vanília
2 ek. porcukor
1 narancs leve és reszelt héja

A pudingot a hagyományos módon a fele narancslé-fele tejben megfőztem. Közben vízgőz felett felolvasztottam a csokit, hozzáadtam a reszelt narancshéjat és a szegfűszeget, majd az egészet a még meleg pudinghoz kevertem. Végül két ek. túrókrémmel fellazítom. A maradék túrókrémet az összes hozzávalóval botmixerrel összeturmixoltam, szűrőn átpasszíroztam. A kétféle krémet borospohárba rétegeztem, a tetejére narancsszeleteket és vörösáfonyát szórtam.

Gyors randikaja

Ha tegnap este lenne, akkor ezt a kaját nem főzném meg mára. Függetlenül attól ugyanis, hogy kétségbeesett kutatások után a mélyhűtőben és a sima hűtőben fellelhető maradékokból készült, nem pazarolnám bele két finnyáskodó, hörghurutos, síró-pityogó-óvodábanemvaló gyerekbe. Nézni is rossz volt azt a turkálást, amit lerendeztek ebéd közben, ekkor kezdett körvonalazódni bennem egy olyan álomkép, hogy az üres lakásban ketten ülünk a háziúrral egy csinosan megterített, gyertyafényben úszkáló asztalnál, valami lágy zene hangja cincog az éterben és mi homályos szemmel vedeljük a fehérbort emellé az igencsak íncsiklandó fogás mellé. Ezért hát úgy döntöttem, hogy ez egy tipikus randikaja. Az ovis szekció bosszúból megkapta a tegnap ebéd maradékát, ezt a finomságot pedig eltettem estére (cserébe körübelül ötször lopták el a kést meg a villát a fényképezés közben, úgyhogy most 1:1 a meccs állása).
Natehát eltettem estére, de ezen a ponton megintcsak gellert kap a történet, mert az este szintén nem egy házirandiról fog szólni, ugyanis vendégünk érkezik, méghozzá többnapos, all inclusive ellátásra, de úgy érzem, hogy neki szívesebben adom majd oda :) tudom ez most csúnyán hangzik, nadehát mely szakács szereti ha finnyáskodnak az általa készített ételen. Gyanítom semelyik. Alapanyagok tekintetében a hal típusáról nem fogok tudni referálni, mert ezt a 4 szeletet még egyszer pár hónappal ezelőtt fagyasztottam le úgy, hogy szétszedtem egy kilós kiszerelést. Annyi bizonyos, hogy tengeri hal és hogy filé. Az elkészítés cirka 20 percet vett igénybe. Eljátszottam a totálisan lehetetlen gondolattal, hogy még nagyon-nagyon fiatal vagyok, és már önálló lakásom van, egy garzon, ahol EGYEDÜL lakom. Felteszem fél8-ra érkezik a vacsorapartnerem és én fél6tól háromnegyed7ig a kádban henyélek, trendi újságokat olvasva és mondjuk lime-os, szódás gint iszogatva. 7től fél8ig pedig szinte már unottnak tűnő nyugalommal elkészítem ezt az ételt. Közben nem mamikáznak, nem akar senki kakilni, inni, nem keresi rajtam, vagy keresteti velem a kissé nyálkaszagú alvóállatkáját vagy nem pisil a szőnyegre, hogy aztán azon lapozgassa az elázott legoújságot. Csokonainak Jószef Attilával szemben rohadtul igaza volt, úgyhogy én a továbbiakban az ábrándozást hagyom másra, és megyek vissza a dagadt ruhához. De előtte megosztom veletek a randikaját :)

Hozzávalók:

4 szelet tengeri halfilé
1 ujjpercnyi gyömbér
1 fokhagyma
5-6 zsályalevél
1 db kápia paprika
nagy fej vöröshagyma
fél szelet póréhagyma
2 dl fehérbor
2 dl tejszín

Nincs itt semmi varázslat. A vöröshagymát apróra, a pórét és a kápiát nagyobb darabokra vágtam, kevés olívaolajra rádobtam, utána mehet a zsályalevél, az is nagyobb darabokra vágva, hogy az olajban kijöjjön az erőteljesebb íze, egy keverés, rá a halszeletek, fedő, így 5 perc nagyobb lángon, míg a hal levet nem enged. Aztán mehet a reszelt gyömbér és a nyomón átpréselt fokhagyma, rá a bor, még 10 perc a fedő alatt. Végül a tejszín. Én szeretem ha sok leve van, mert a nagy kagylótésztába istenien belefolyik.

A lakásban karácsonyillat...

...kint meg szájonvág a tavasz. Hát ezt nem hiszem el :)) Ma délelőtt kizártam magam a lakásból - vagy legalább egy hosszú órán keresztül azt hittem - így kénytelen voltam azon merengeni, míg a gyermek kiflit majszolt a templomkertben, hogy mit fogok ma sütni. Ehhez be is szereztem a boltban fellelhető, összes létező receptújságot (hosszú kintlétre készülvén :)) ), pedig itthon lévőkkel is simán papírgyűjtésversenyt nyernénk. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy a kulcs ott van, ahol mindig is lenni szokott, a kabátzsebemben, amit előtte hússzor átforgattam, kitaperoltam, kifordítottam és nem találtam. Még ebben a nemtalálás fázisban felhívtam a háziurat, hogy legyen kedves hazatávozni a munkahelyéről, mert nem tudok bemenni a közös otthonunkba. Még jó, hogy időközben megleltem a kulcsot, és erről időben tájékoztattam, mert nem is tudom miket gondolt volna rólam, ha kiderül, hogy a kulcs mégiscsak nálam volt, őt meg feleslegesen megfuttattam.
Az újságokat lapozgatva egy süti sem fogott meg igazán. Annyira ugyanarra a sémára készülnek, csak mással vannak bekenve meg feldíszítve. De ezen a csinos kis élesztős, omlóstésztából készülő aprósütin megakadt a szemem. Főként, hogy itt tobzódik a spejzban hozzá az anyukám mentás-gyömbéres szilvalekvárja. Az eredeti meggylekvárral készül, de én most formabontottam. A leírás kicsit ugyan cicósnak tűnteti fel az elkészítését, de közel sem ennyire pepecs, nagyon hamar elkészültem vele. És hát a végeredmény úgy érzem igencsak meggyőző. Szinte sajnálom, hogy ma nem zárhatom be a lakásba az illatát, mert ezt a csodás friss meleg levegőt muszáj vagyok minden ablakon beengedni, így aztán már el is illant. Körülbelül ilyen gyorsan fognak elillanni a sütik is. Ez majdnem száz százalék. A kérdés csak az, hogy még én elillantom délutánig, vagy meg tudják várni a további illantókat :))

A hozzávalók:

500 g finomliszt
250 g puha vaj
1citrom reszelt héja
csipet só
100 g porcukor
1 csomag vaníliás cukor
1,25 dl tej
3 dkg élesztő
1 üveg szv (azaz szabadon választott) lekvár

Összemorzsoltam a lisztet, a vajat a cukrokkal és a sóval. A langyos tejben kevés cukorral felfuttattam az élesztőt és összegyúrtam a tésztát. Nem tettem hűtőbe, és igazából a recept is azt írja, hogy nem kell. Kinyújtottam olyan 3mm vastagra, vizetpohár méretű köröket szaggattam belőle. A közepére egy kevés lekvárt tettem a szélét megkentem tojással és megformáztam. 180 fokos sütőben sült 15 percig.

Márton napi dőzs (liba nélkül)

Minthogy délután valami hihetetlen mértékű zabálásnak leszünk kitéve egy lokálisan megrendezett, táncházzal egybekötött libabálozás okán, én nem gyúrtam rá erre a szárnyas témára. Sokkal inkább motivált az, hogy az egyik gyerek taknyol, a másik nem írom le mit csinál, de a gyomrával kapcsolatos, nameg elvállaltam a délutáni gyerekbálra egy halom süti elkészítését. Igaz, hogy miközben mindezen kedves feladatoknak tettem eleget, azon sajnálkoztam, hogy most akár kint is lehetnék a verőfényes napsütésben elvégezni a napi kerti semmittevési feladataimat. Merthogy az időjárásból fakadóan az ember azt hinné, hogy ilyenkor a kertben már szinte semminemű feladat nincsen, nálunk mindig akad valami. Mégha oly felesleges feladat is, mint a gyerekek által a komposztálóba reszelt 5 centi vastag hungarocellréteg eltávolítása, ami teljesen szükségtelen összetevője lesz majd a tavaszi, érett szervestrágyának :)
A héten elvégzett receptszortírozás arra sarkallt, hogy előszedjen az anyukám által készített gyerekkori kedvenceim leírását. El is határoztam, hogy mind egy szálig megfőzöm azokat, amik mély nyomot hagytak bennem. Fenti menüben két ilyen is van, ami nem utolsósorban remekül passzol a torokfájós és a gyomorilag igencsak törékeny gyermekek étrendjébe. Az egyik egy kapros fokhagymakrémleves, ami tulajdonképpen az égvilágon semmiben sem különbözik a klasszikus elődjétől, csak én, még a pirítás fázisában egy nagy csokor, friss, apróra vágott kaprot is beledobok. A kapor, illetve egészen pontosan az íze és az illata az egyik leghatásosabb segítségem a múltidézésben. Gazszámra nőttek a mecseki szőlőben mindenfelé és imádtuk a belőle készült köményes-kapros tojáslevest, vagy akár a fenti fokhagymakrémlevest. Felsőlégúti megbetegedésben szenvedő gyereknek meg egyenesen gyógyír. A receptjét közhelyes lenne megosztanom, de mindenkit arra sarkallnék, hogy próbálja ki ebben a formában.
A főétel pedig a mai napig az egyik legeslegnagyobb kedvencem. A fantázianeve az volt, (merthogy emlékszem az első elkészítésére) hogy Goethe kedvence. A sztori úgy emlékszem annyi, hogy a nagy író bejárónője kísérletezte ki ezt az ételt arra az esetre, amikor a mester betegedkedik. Hihetetlen ízletes étel, én annyival kombináltam, hogy az eredetileg csak marhalábszárból készülő ételt kiegészítettem egy kis csirkehúsos saslikkal, hogy kedvezzek a háziuraknak. Meglepő, hogy az XY kromoszóma nem determinál arra, hogy a mammuthúst is élvezettel fogyasszák...nálunk valahogy a marhahúsért csak én vagyok oda. A süti pedig a világ egyik legegyszerűbb bögrés sütije, csak én most libásítottam rajta egy kicsit. Nem meglepő, hogy mire eljutottam oda, hogy a recepteket is közhírré tegyem, addigra abbahagyták a nemalvást, a hangospihenőt, vagy nem is tudom minek csúfoljam azt amit alvás helyett csinálnak, úgyhogy majd este megtoldom a posztot a receptekkel. Addigra már élményanyaggal is fogok tudni szolgálni a sütim fogyásfaktorát illetően. Ha másért nem eszik majd meg, hát a kinézete miatt biztosan, szerintem nagyon csinos lett :)

Hozzávalók Goethe kedvencéhez:

1,5 kg marhalábszár vagy szegy, de szerintem a lábszárat talán szebben lehet szeletelni
1 fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
1 darabka gyömbér
néhány egész bors, só
annyi burgonya, ahány személyre készül
2-3 nagy szál sárgarépa
1-2 szál fehérrépa

a mártáshoz:

6 db főtt tojás
1dl olaj
pici só, cukor, bors, vegeta
egy leveles mélyhűtött spenót fele lecsepegtetve
1 csokor kapor
1 csokor petrezselyem
1 kis doboz tejföl
pár csepp citrom

A megmosott húst 3 liter vízben felteszem főni. Amikor lobogva forr, akkor mellédobom a vöröshagymát, a fokhagymát, a félbevágott gyömbért, sót, borsot és kuktában 2,5 órát kis lángon főzöm. Az utolsó fél órában már elzárom a tűzhelyet alatta. Aztán kinyitom a kuktát és az előzőleg felkockázott krumplira, sárgarépára és fehérrépára rámerek annyi levest, hogy ellepje és abban megfőzöm a zöldségeket. Ha kész, akkor a zöldség levét visszaöntöm a húshoz.

A mártáshoz a sárgákat összekeverem az olajjal és a fűszerekkel, majd hozzáteszem a kockára vágott fehérjét, a lecsepegtetett spenótot és az apróra vágott kaprot és petrezselymet. Végül hozzákeverem a tejfölt és a hűtőbe teszem. (érdemes esetleg ezzel kezdeni, mert úgy finom, ha összeérnek az ízei a hűtőben.)
Lehet tálalni levesként, de én igazából úgy szeretem, hogy felszeletelem a húst, melléteszem a zöldséget és nyakonöntöm a mártással. A saslikhoz a csirkét aludtejben pácoltam, sok fokhagymával, kis Alnatura ételízesítővel, borssal és összezúzott római köménnyel. Azért aludtejben, mert nem volt joghurt itthon, de azzal is tökéletes.

A libás-csokis-bögrés sütihez:

20 dkg puha teavaj
1 bögre barnacukor
1 csomag vaníliáscukor
3 tojás
3 ek. keserű kakaó
1 bögre tej
2 bögre liszt
1 tk. sütőpor

a mázhoz:

4 ek. frissen főzött kávé
2 ek. kakaópor
1 bögre porcukor
2 ek. olvasztott vaj
szóráshoz porcukor

Sütőt 200 fokra bekapcsolom. A vajat a cukrokkal és a tojásokkal habosra keverem, majd mehet bele a kakaópor és a tej. Ezen a ponton nagyon bénán fog kinézni, de nyugi, amikor felveszi a lisztet, akkor egy gyönyörű homogén valami lesz belőle :)) A lisztbe teszem a sütőport és úgy szitálom a sütibe. Tepsibe simítom és 15 perc alatt megsütöm, mindig tűpróbázok.
A kávét elkeverem a kakaóporral é a porcukorral, hozzáadom az olvasztott vajat és az egészet simára keverem, majd a langyos süteményt bevonom a mázzal.

Mivel fenti süti gyerekeknek készült, a kávét kihagytam és simán langyos vízzel csináltam, de kávéval az igazi!!!!

Rozmaringos valami házikiflivel :))

Ma kevés időt szántam a főzésre. Ennek legfőbb oka az volt, hogy nem volt itthon semmi :)) Illetve, hát a semmi sem egészen jó kifejezés lsd. fenti fotók. Inkább csak úgy semminek tűnt elszúrva a hűtőben, de egész jól kipofoztuk. Az ötletet az adta, hogy tegnap a narancslekváros lánynál ejtőztünk a legkisebb eresztékemmel és az irgalmatlan zabálás közepette a delicious magazint böngésztem, amiben volt egy isteni kinézetű egytálétel. Bátor vállalkozás volt nekifognom egy szál paszternákkal, egy szál újhagymával, egy nagyobb vöröshagymával, kevés maradék grillcsirkével és néhány szem héjában sült krumplival, de utóbb kiderült, hogy a rozmaringos-fokhagymás-szerecsendiós takaró remekül rejti el az esetlenségeket, nem beszélve arról, hogy a hozzá sütött házikifli olyan ez esetben, mint az i-n a pont.

A házikifli receptje:

68 dkg BL80-as liszt
2,5 dkg élesztő vagy ennek megfelelően 1 zacskó instant élesztő (természetesen előbbivel nagyobb a siker)
1,5 dkg só
2 dkg porcukor
2 dkg tejpor
2 dkg olvasztott teavaj
4,5 dl langyos tej
a tetejére nagy szemű só és pirított szezámmag

A tej egy részében kis cukorral felfuttattam az élesztőt, és amikor megkelt akkor az összes többi hozzávalóval úgy negyed órán át dagasztóspirállal dagasztottam. Kelesztőtálban egy órát kelt, majd hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, háromszögekben bevagdaltam (lsd képen), feltekertem, vízzel lekentem és megszórtam a tetejét a sóval és a szezámmaggal. Addig készen tovább kelt, amíg a sütő 200 fokra felmelegedett, majd 15 perc alatt pirosra sütöttem.

Az egytálételnek gyakorlatilag nincs receptje :) a zöldségeket összevágtam kicsit nagyobb rusztikusabb darabokra, a maradék grillcsirkéről lemarcangoltam a húst az egészet. Alulra olívaolaj, rá a hagymák, rá a karós zöldségek a tetejére a hús és a héjában főtt krumpli, majd egy rozmaringos, szerecsendiós, fokhagymás (úgy 2-3 gerezd fokhagymát pirítottam meg a vajon hozzá) besamellel leöntöttem és pirulásig sütöttem.

A korai sötétedésben...

...összesen két jó dolog van. Az egyik a korai vacsora - ami valljuk be egy olyan, főzni és enni szerető, de három gyerek mellett viszonylag kevés célzott testmegmozgatási lehetőséghez jutó házirobotnak/néninek/sárkánynak/istennőnek (kiki válasszon igényei szerint), mint amilyen én vagyok nem hátrány - a másik pedig a mécsesgyújtás. Utóbbit megszállottan és megszámolatlan égetem a lakás különböző pontjain, mert varázslatosnak tartom a belőlük áradó vígasztalóan meleg hangulatot. Csepp kis lobogó tüzek, otthonillaú táncoló lángocskák. A legközönségesebb esős hétköznapot is képesek átmelegíteni akár visszamenőleg is. Sőt, már-már perverz módon én éjszaka is gyújtok egyet, szigorúan a sókristályba tehetőt, hogy nehogy a nagy mécsesimádatom botrányba fulladjon egy házleégéssel, mert egyszer valahol azt olvastam, hogy ez távol tartja a világok között eltévelyedőket, bolyongókat és vissztérőket. Nem vagyok egy ezoterika, de jólesik a tudat, hogy egy olyan kiszolgáltatott és öntudatlan állapotban, mint az alvás, ilyen erős bástyák védelmeznek :)

Tegnap este, egy ilyen mécsesfélhomályos merengésben a receptjeimet szortíroztam, rendezgettem, szelektáltam. Kénytelen voltam, mert lassan kifolynak a különböző összefirkált cetlik a polcról és a füzeteimből. Megrögzött jegyzetelő vagyok, igen, volt már, hogy odáig vetemedtem, hogy egy receptet, csak azért, hogy meglegyen gyorsírással firkáltam le magamnak, mert nem találtam tollat és így lecsúsztam az elejéről. A kezembe akadt néhány, számomra rendkívül értékes papírdarab, amire még a dédnagymamám csodásan cirkalmas kézírásával vannak feljegyezve általa kedvelt finomságok. A baj csak az, hogy ceruzával írta, így néhány helyen már olyan halvány, hogy alig lehet elolvasni. Találtam közötte egy angol citromkrém elnevezésűt, ami felkeltette az érdeklődésem, de kénytelen voltam improvizálni vele kapcsolatban a foghíjjak miatt. Ez adta a mai desszertötletet. Főleg, hogy vajas kekszet sem kellett sütnöm hozzá, mert van itthon egy isteni fajta, ami a képen is látható. A krém egy részébe az általa leírtakon kívül citromfüvet és zselatint is tettem és most szilikonformákba öntve pihen a hűtőben kíváncsi vagyok mi lesz belőle.

Itt a zselatinos végeredmény:) nagyon finom, mindkét formában. A felhasználás mikéntjét szerintem nálunk az fogja meghatározni, hogy a fiúknak könnyebb lesz kanállal enni a keksz mellé, nekünk viszont jobban tetszik a tortásított változat, sőt sokféleképpen ünnepivé tehető!!



Ma reggel pedig egy mély sóhaj közepette felhasználtam az utolsó zacskót nyáron termett zöldborsómat is a mélyhűtőből. Igazából szinte meglepetés volt, mert azt hittem már nincs több, de az én mélyhűtőm, pusztán a feledékenységem és a rendetlenségem miatt mindig úgy néz ki, hogy az ember úgy érzi, itt akár egy Boeing 747-es is simán megbújhat. A kedvenc változatomat főztem, a sok petrezselymes, kicsit édes, tejszíneset parmezános-szerecsendiós vajgaluskával. Egyszerű, gyors és verhetetlenül finom. 



Az angol citromkrém receptje:

1 liter zsíros tejföl
2 zacskó Dr. Oetker Zseltain Fix
2 biocitrom leve és héja
12 deka porcukor
5 dkg kockacukor
1 rúd indiai citromfű

A tejfölt lecsepegtettem egy pelenkában fellógatva. Mikor lecsepegett beletettem a robotgépbe. Lereszeltem a citrom héját, kinyomtam a levét és a kockacukorral együtt a tejfölhöz adva keverni kezdtem. A zseltaint a porcukorhoz tettem és folyamatosan adagoltam a krémhez, amit géppel legalább negyed óráig kevertem. Őszintén szólva se a kockacukor létét nem tudom megmagyarázni, sem pedig azt, hogy miért javasolt ilyen sokáig keverni, de betartottam az előírást :) a végén beletettem a citromfüvet, jah igen, én késes robotgépben kevertem ki a kockacukor miatti aggodalmam okán. Aztán erre az általam nagyon favorizált kekszágyra fektettem egy kerek szilikonformába és szépen megdermesztettem a hűtőben.

A kedvenc zöldborsólevesem receptje:

250 g zöldborsó
1 ek. teavaj
1 nagy marék friss zöldpetrezselyem
0,5 l húsleves
0,5 l zsíros tej 1 púpozott ek. étkezési keményítővel csomómentesre elkeverve
2 ek. barnacukor
csipet só, bors

A vajgaluskához:

1 ek. teavaj
1 egész tojás
annyi liszt, amitől galuska állagú lesz
2 ek. parmezán
frissen reszelt szerecsendió
nagyobb csipet só és kevés bors


A teavajat felforrósítom és rádobom a barnacukrot kicsit karamellizálódni, aztán mehet a petrezselyem, egy keverésnyit pirítom és hozzáadom a zöldborsót. Picike vizet öntök rá és párolni kezdem. 5 perc után felöntöm először a húslevessel, majd amikor az is felforrósodott, akkor besűrítem a keményítős tejjel, sózom, borsozom és még 10 percig hagyom főni. (hangsúlyozom az időintervallumok valóban zsenge, saját termesztésű zöldborsóra vonatkoznak, a zacskósat addig kell főzni nyilván míg puha nem lesz). A vajgaluskához a vajat összekeverem a tojással és kanalanként adagolom hozzá a lisztet. Amikor eléri a kellő állagot, akkor beleteszem a fűszereket és a lassan forró levesbe szaggatom. Gyorsan kifő, úgyhogy ezzel már csak egyet hagyom rottyanni és lezárom alatta a lángot. Fedő alatt hagyom még egy 10 percig.

Szavak nélküli ősz, avagy fotózni voltam :))